Szülők vagyunk. Ezért van a Tanulj.ro.

Hogyan kezdődött

Egy tanévben egyszerre kerültünk ugyanabba a helyzetbe: a gyerekeink nyolcadikba léptek, és hirtelen minden a júniusi vizsgáról szólt. Magántanár matekból. Aztán magyarból is. Esténként régi tételsorok után kutattunk az interneten, és amit találtunk, azt kinyomtattuk.

A románt legtöbbször mi magyaráztuk el, a konyhaasztalnál. Nem is a szavak hiányoztak: a gyerek azt nem értette, miért úgy van, ahogy van. Miért az a helyes alak. Miért nem lehet szó szerint lefordítani, amit magyarul gondol.

Kerestünk valamit, ami segít. Ami online elérhető volt, az vagy végig románul szólt — tehát pont ott hagyta magára a gyereket, ahol a legnagyobb szüksége lett volna a segítségre —, vagy magyar nyelvű volt ugyan, de a magyarországi tantervre épült, ami itt egyszerűen nem ugyanaz a vizsga.

Olyan kellett volna, amivel a gyerek egyedül is tud haladni. Ami elmagyarázza a hibát — anélkül, hogy elvenné a kedvét a tanulástól.

Közben ott volt a szemünk előtt a válasz. A gyerekeink hónapok óta nyelvet tanultak telefonon, önként, esténként, mert pontot kaptak érte, és nem akartak kihagyni egyetlen napot sem. A játékosított tanulás következetesen jobb eredményt hoz, mint a hagyományos gyakorlás — és ha ez így működik egy nyelvnél, miért ne működne a felkészülésnél is?

Mert nézzük meg őszintén: miért várjuk el egy tizennégy évestől, hogy magától nekiüljön egy hivatalos tételsornak? A pontok, a szintek, a ranglista, az osztálytárssal való versengés — ezek adják meg azt a plusz lökést, amitől a tanulás nem áll le februárban. És mi, szülők közben végig látjuk, hol tart, mi megy neki és mi nem.

Ezért készült el a Tanulj.ro — először a saját gyerekeinknek. Most már a tiédnek is.